A minden területre kiterjedő vakációmba alig sikerült belelendülni és máris a végén vagyok.
Vizsgaidőszakom után oly dicső tervekkel csomagoltam össze a ruháimat, kütyüimet, de csak a nélkülözhetetlen részét, hogy majd hazajövök, és mennyi minden jót s hasznosat fogok tenni itthon. Az eget szelő madár szabadságához hasonlítható érzéssel repültem a mikrobuszhoz, ahol a sofőr jóformán fibrillált, amikor a taxiból három nagy táska után még két hátizsákot emeltem ki és adtam a kezébe, hogy raktározza el valahol az utastérben. Nagy hozzáértést igénylő tudományszámba menő precíz tervvel használtam ki ebben az 5 utazótáskában az összes telepakolható zugot, így például a cipőm orra közeléből az abba beletuszkolt borotvahabom kergette el a behorpadás veszélyét.
Itthon aztán elkezdtem azt, amire egy egész egyetemévet vártam: a pihenést. Amikor megkóstoltam a relaxáció édes ízét, egyből letettem az összes világmegmentő koncepcióimról, és inkább átjárogattam magyarba, Zsoltival utazgattam a megyében, valamint belepótoltam még néha kedvenc pizzázóm szakácsának fizetésébe is.
Munkát is akartam keresni, de a tábor (ami sajnos/talán utolsó lesz), gyakorlat, valamint az őszi ’olimpiászom’ miatt erre már csak nagyon kevés idő jutott. Úgy tanácsoltak szüleim, hogy akkor inkább maradjak itthon, segítsek a ház körüli munkákban. Ennek az eredménye eddig egy tiszta nagyszőnyeg, meg egy lomok által elnyomott udvari sarok felé indított felszabadító hadjárat.
A fentebb említett okok miatt már le is tettem arról, hogy pénzt kereső munkába fogjak a nyáron, amikor megcsörrent a telefonom, és az egyetlen cégtől hívtak, ahova elküldtem az önéletrajzomat.
Ma el is mentem az interjúra, amit egy intelligenciateszt előzött meg. Meglepődtem, de nem is kicsit, hogy egy előreláthatólag egy hónapos munkáért ilyen procedúrán kellett keresztülmennem. Hogy a teszten mit remekeltem, azt nem tudom, de az interjúnak az lett az eredménye, hogy beindították a szerződésem folyamatát, melynek céljából ma egész nap a bürokrácia erdejében szaladgáltam egyik irodától a másikig, három orvosi rendelő küszöbét koptattam, sötöbö.
Ha minden jól alakul, jövő héten már kezdem is a munkát. Irodán fogok dolgozni, és már munkakönyvvel. Nem kicsi feladat egy profi cégnél megfelelni a magas elvárásoknak, de majd állok elébe, mert egy olyan kihívást látok ebben a munkában, amit vállalni szeretnék.
A következő idézetre mindig akarok emlékezni, ezért leírom:
Az igazságot néha eltemetik, de a hazugság mindig kiderül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése