Kedves Dávid
Rég hallottam rólad! Ez azért meglepő, mert együtt lakunk lassan már 22 éve. Azonban egy ideje mintha elzárkóztál volna előlem. Ezért gondoltam hát, hogy írok, hogy ne hozzalak kényelmetlen helyzetbe azzal, hogy hangos szóval szólítalak meg.
Mint említettem, már kezdelek lassan megismerni. Világossá vált előttem, mik a gyengeségeid, mit hiszel az erősségeidnek, mitől leszel nagyon könnyen ideges, vagy mivel lehet egy pillanat alatt megolvasztani a szíved. Tudom, hogy ez még messze van attól, hogy teljesesen ismerjelek, mert a hétköznapok eseményei újabb és újabb meglepetéseket raknak a küszöbünk elé. De ez érthető, hisz ezzel mindenki így van, nemde? Ebből a kiváltságos magasságból, a rólad szerzett ismeretek hegyén állva azonban észrevettem egy dolgot, ami nagyon zavar. Mintha belevetetted volna magad egyes feladatok végzésébe, csakhogy előlem menekülj.
Például nem meséltél nekem szilveszterről. Mástól kellett meghalljam azt, hogy milyen nagy munkába vágtál bele a program megszervezésével. Mindenképp dicséretes, hogy elvállaltad, mert képzeld, én is belekerültem egyszer egy ilyesmibe, és utólag igencsak megbántam ezt az elhamarkodott döntést. A program tervszerűen alakult, és program alatt azt értem, hogy menet közben újabb és újabb hiányosságok felett hunytam szemet. Ezek a hiányosságok elsősorban a tapasztalatlanságomban gyökereztek. Azonban nem is ezek miatt kezdtem önkorbácsolásba, hanem pár ember rosszindulatúság/keserűség tengere miatt, amibe szépen belegyalogoltam, miután azok tudomására jutott, hogy meg lettem bízva a szervezéssel. Úgyhogy a jövőre nézve ajánlom, hogy légy résen, és felkészülve a legváratlanabb támadásokra is. Például mikor füledbe jut, hogy a helyed a fiúk-lányok-porcelán sorrendben csak a tojáshéj után következik. Nagy titkok ezek…
Minő meglepetés volt számomra az is, mikor meghallottam, hogy elvállaltad az ifivezetői szolgálatot a február 12-i választáskor! Ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék kérdezni, hogy tényleg meggondoltad ezt a dolgot? Csakugyan úgy látod, hogy képes vagy te ezen feladat ellátására?
Nem szeretnék tolakodó lenni, de a ma az egyetemen egész végig rólad sisteregtek azok a bizonyos szürke tekervények. Tényleg kíváncsi lettem, mi foglalkoztat, mi köt le annyira, hogy nem jut időd saját gondolataidra.
Meséljek magamról is egy kicsit. Ahogy említettem pár sorral fentebb, az egyetemen született meg a gondolat a fejemben, hogy írjak neked, mikor örökösödésjog órán hirtelen összecsuklott a magam előtt felépített álomvilág, meg úgy általában minden, amit elterveztem ezzel az egyetemmel, életemmel kapcsolatban. Szó mi szó, igencsak kivetült a harmadév első szessziójának eredménye (ami nem mellesleg több mint szégyellnivaló) a hangulatomra. És bár nem kellene a többi évfolyamtársam helyzete vigasztaljon, mégis úgy érzem, hogy nem vagyok a leghülyébb, ha a 36 személyes csoportomból egyedül egy ember nem bukott meg a szerződésjog vizsgán. És ha már az épp elmúlt vizsgaidőszakot a saját Mohácsomnak titulálom, akkor gondolhatod, hogy nem én vagyok az a szerencsés, akinek sikerült az említett vizsgája.
Amúgy zenét hallgatva írom soraimat. Úgy érzem, a lágy zongorahang tökéletesen illik ehhez a hűvös estéhez. És mintha a dallam közelebb hozott volna hozzád. Mintha látnálak is a ködös távolságban. De miért vagy úgy összegörnyedve? Min rágódsz annyira, ahogy elfelejtesz fel/előre nézni?
Várom mielőbbi válaszod!
Dávid
