A magyar társadalmi rétegek ismérvei

 

 Klikkelésre nagyobb lesz a kép 

Muzsika a fülnek

Avagy a hangszerek királyának, a zongorának szentelt bejegyzés 

Hát ez… csak… lélegzetelállító!! A világ egyik legjobb zongoristájának kikiáltott 23 éves művésznőre ma akadtam rá. Magával sodró előadásmódjával átöleli a zongorát, hogy szétszaggassa húrjait.

Yuja Wang:

Extázis

Azt hiszem, hogy ezzel a szóval írhatom le legjobban a mostani lelkiállapotomat. Szombat este van még, de a hétvégém hihetetlenül jól alakul eddig. Mondom ezt azért, mert most jöttem haza egy koncertről, ami igencsak felpörgette a mostanában eléggé lelassult vérnyomásomat.

Kezdődött eme felettébb emelkedett kedélyállapot péntek este, mikor Zsolti beszólt, hogy Kolozsváron van, szedjem össze a csapatot és menjünk el a Iuliusba. Kb. annyi idő múlva, amennyi elég Dorinak, hogy megmossa a haját, már ott is voltunk, jót beszélgettünk, a vendégek jót ettek, s miután elindultak hazaútjukra, az itteni brigád felvonult a lányok lakására. Beszélgetni. Hogy aztán hulla fáradtan pakoljam haza magam aludni.

Idén tizedik alkalommal került megszervezésre az adventi koncerthétvége, a Várom az Urat fesztivál. Ma reggel eléggé borongós volt az idő, és már inkább hajlottam arra, hogy megnézzem az engem valamennyire érdekelő csapatokat az interneten közvetítve. Végül egy 3 tagú rögtönítélő csoport - Júlia, Dori és jómagam személye mégis úgy döntöttünk, hogy csak elmegyünk, annak ellenére, hogy az eső sűrű cseppjei kitartóan áztattak mindent, ami útjukba került.

A legfőbb ok a Rá-hangolva váradi baptista csapat volt, amiért tiszteletünket tettük az Auditorium Maximum-nál/ban. Zene és énekhang terén különösen szigorúan válogatom meg, ami tetszik. Utóbbi időben a jazzbe habarodtam bele, tudtam, hogy a Rá-hangolva jazz stílusban is zenél, ezért vártam már nagyon, hogy színpadra lépjenek az egy órás késés után.

Ez a videó nem ma este készült. Minőségi előadást láthattunk a részükről. Tetszik, ha valaki énekesnőnek tartja magát, akkor ki is használja az adottságát, ebben az esetben a hangját. Meg az is tetszik, ha van hangja. A saját kórusunk legutóbbi, a szatmári filharmóniában nyújtott fejlődésmegállító teljesítménye után, ami a kakafónia (sic!) összes jelentését teljes mértékben kimerítette, valamint a közös éneklések után, melyek alatt a szecessziós stílusban épült régi koncertterem díszes ablaküvegeinek épsége miatti aggódásom minden energiámat felemésztett, alig hagyva egy keveset az újbóli és újbóli falcs hangok okozta hüledezés mellett levegővételre is, hatalmas érzés volt minősíthető zenét hallgatni. Nem csalódtam a Rá-hangolva produkciójában.

De a java akkor is csak ezután következett. Tovább folyt a program, ami alatt mi beiktattunk egy kajelést, aztán visszatértünk a fesztiválra. Az utolsó fellépő csapat a számomra addig teljesen ismeretlen hollandiai Insalvation volt. Viszont egyből szívembe zártam őket, mikor több saját szerzemény mellett világszerte ismert számokat is előadtak. Nem lehetett ülve maradni. Cd-jükön feltüntetett „passionate worship” (szenvedélyes dicsőítés) jelzőhöz hűnek maradva, mindent beleadva dicsőítették Istent.

Tehetséges fiatalok hatalmas előadását láthattuk. Profi felszerelés, rátermett zenészek, jó hangú frontemberek... Sokra fogják még vinni. A 2008-ban alakult banda tagjaival a koncert után lehetett fényképezkedni. Aláírást is kaptam a két vokalistától, Thamarától és Jafeth-től. A szokásos „Isten áldjon” szöveg mellé, amit mindenkinek írtak, még odaparancsoltam a „Dávidnak”-ot is, úgyhogy egy teljesen személyes CD-m van tőlük. Thamara még ennek az igeversnek a helyét is ráírta nekem: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”. Szép üzenet.

Nagyon jó csapat az Insalvation. Egészen beléjük szerelmesedtem.

Gyerekek