Visszatekintés a múlt évre

Garfield

Időm most nem jut arra, hogy írjak, de ez a kép eléggé sokatmondó, úgyhogy egyelőre ez is megteszi. :D

Ilyen aranyos unokahúgom van:

Mai gondolatom

 
Bármilyen keveset tanulok is, mindig úgy érzem, hogy lehetett volna még kevesebbet.

Mai ige

„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek!” (Efézus 4:26)

Abban az időben, amikor az ingázók általában vonattal utaztak, egy üzletember, aki egy fontos találkozóra utazott, megkérte a hálókocsi-kalauzt, hogy mindenképpen ébressze fel hajnali 5 órakor, mert akkor kell leszállnia. Képzelheted, hogy érezte magát az illető, amikor másnap reggel 9-kor felébredt, mérföldekre a céljától. Dühödten nekiesett a kalauznak, és nem válogatta meg a szavait! „Ez aztán mérges!” – jegyezte meg egy utas, aki hallotta a haragos szóáradatot. „Ha azt hiszi, hogy ez mérges” – szólt a kalauz – „azt a fickót kellett volna látnia, akit leszállítottam a vonatról hajnali ötkor!” Megmosolyogjuk, de ahogyan a Yale egyetem orvosi karának professzora, Dr. James Comer megállapítja: „Az az érzésünk, hogy a világ bekerít bennünket, hogy túl sok ember van körülöttünk, és átvernek. Tehetetlennek érezzük magunkat a problémáinkkal szemben, és csalódottságunkban kifakadunk.”

Pál azt mondja: „Ha haragudtok, vigyázzatok, hogy ne indulatból tegyétek… ne hagyjátok, hogy az ördög ilyen módon megvethesse a lábát!” (Phillips fordítás). Ez azt jelenti, hogy haragosnak lenni mindig rossz? Nem, Pál arra mutat rá, hogy a rossz irányú harag ajtót nyit az ellenségnek. A templom megtisztításakor Jézus megmutatta, hogy van helye az igazságtalanság és a mások kihasználása miatt jogos haragnak. De mi legtöbbször azért haragszunk, mert úgy gondoljuk, hogy az emberek nem értékelnek minket, vagy kihasználnak, vagy nem azt adják nekünk, amit megérdemlünk. Azt is írja Pál, hogy „minden keserűség, indulat, harag, kiabálás… legyen távol tőletek… bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:31-32). De még a világ legjobb tanácsa is haszontalan, ha nem kezdesz vele valamit. Ha tehát hajlamos vagy az indulatosságra, kezdd a napodat azzal, hogy Isten segítségét kéred ahhoz, hogy úgy tudj viselkedni, hogy azzal őt dicsőítsd!

(Forrás: maiige.hu)

Bölcsesség

Érdekes gondolatra bukkantam, gondoltam megosztom mással is:

"Az emberek megunnak gyereknek lenni, siettetik a felnőtté válást és aztán arra vágyakoznak, hogy újból gyerekek lehessenek. Elveszítik az egészségüket, hogy sok pénzük legyen, azután elveszítik a pénzüket, hogy újból egészségesek lehessenek. Hogy aggódva gondolnak a jövőre és közben elfelejtik a jelent; olyannyira, hogy sem a jelennek, sem a jövőnek nem élnek. Hogy úgy élnek, mintha soha nem halnának meg és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna..."

Segítség

"Több mint 100 ezer halottja lehet a Haitin pusztító földrengésnek - közölték helyi illetékesek szerda este. A fővárosban, Port-au-Prince-ben túlélők ezrei töltötték a természeti katasztrófa utáni második éjszakát az utcákon, ahol számtalan holttest fekszik.

A haiti főváros csaknem teljesen a földdel egyenlővé vált: iskolák, hotelek, kórházak és az elnöki palota is romba dőlt. Az AFP hírügynökség helyi tudósítója szerint a kétmillió lakosú Port-au-Prince-ben mindenhol sebesülteket és halottakat látni az utcán. A mentőalakulatok folyamatosan kutatnak túlélők után. Egy helyi gyerekkórházban a katasztrófa után csaknem egy nappal is találtak kisbabákat élve." (Forrás: Velvet)

Gondolom mindenki hallott a január 12.-i 7-es erősségű földrengésről, ami teljesen romba döntötte a fővárost és egész Haitit megrázta. Eddig több, mint 100.000 halott van, még több azonban lakás és élelem nélkül maradt. Nem tudok részleteket a katasztrófáról, de most az áldozatok megsegítésére szeretnék felkérni mindenkit. Találtam egy oldalt, amelyiken Visa kártyáról lehet adományozni. Az egész procedúra két percbe, és talán annyi pénzbe kerül, amennyit egy nap csak apróságokra elköltene az ember. Hálámat Isten felé azért, hogy életben vagyok avval a kis összeggel mutattam ki, amit az áldozatoknak adományoztam. Nagyon jó érzés volt. Minél többen próbáljuk ki! Szóval itt az oldal: https://www.wfp.org/donate/haiti

A legcsekélyebb összeg is hatalmas értékkel ruházódik fel, ha arra gondolunk, hogy egy életet menthetünk meg vele.

Idei első

Idei első posztom nem lesz felettébb hosszú, mivel nem szeretnék beszámolót írni életem eddigi legrosszabb Karácsonyáról. A letargia sosem tapasztalt mélységeinek sötét falait, amik az öröm ünnepén fullasztóan körbezártak, csak a szilveszteri ifjúsági egybegyűlés erőtlen fénysugara festette világosabbra. Az óév tovaszállását, a titkokat rejtő újév megkezdését az aradi fiatalokkal ünnepeltük. Jó volt, bár személy szerint úgy érzem, hogy nem sikerült vendégeink elvárásait kielégítő, rendes programmal előrukkolnunk. Remélem hát, ha nem más, akkor a társaság miatt megérte nekik eljönni Szatmárra. 

Ismerkedtem. Kimerészkedtem baráti köröm biztonságos fészkéből és rájöttem, hogy az emberekről egyre negatívabb, külső tényezők által befolyásolt nézetem ellenére vannak még jófej arcok, léteznek még személyek, akikkel érdemes barátkozni.

Egész ünnep alatt teljesen háttérbe voltam húzódva. Jó volt kimaradni mindenből. Akkor éreztem magam nyugodtan, ha nem tudtam semmiről sem, nem voltam benne a szervezésben, nem terhelt felelősség semmi iránt. Öregszek? Idejekorán rájöttem arra, hogy először én kell jól érezzem magam, és csak utána kell másokkal törődjek? Ez önzőség? Vagy csak múló kimerülés? Nem tudom. Sokszor a társaságon uralkodó fejetlenséget látva az agyam hangosan ordította, hogy valamit tenni kell, valamin változtatni kell. De sajnos a szám csak közömbösen rágta tovább a rágót. Én is szoktam hibázni. Ezért nem is fogok senkire sem ujjal mutogatni. Mégis, az elmúlt decemberi hónapban a kelleténél több olyan emberrel találkoztam, akik iránt csak azért van szánalom a szívemben és nem gyűlölet, mert avval nyugtattam magam, hogy őket is egy anya szülte. Egész jó kis listát sikerült összeírnom gondolatban az említett személyek azon tulajdonságairól, amiket semmiképp sem tűrnék meg saját jellememben.

Végtelenül kimerülve, teljesen elcsigázva ülök itt az ágyon, próbálva az írásba temetkezni. Majdnem egészen biztos vagyok abban, hogy senki sem szeretne most a helyemben lenni, de ha már én vagyok saját helyemben, el kell ismernem, hogy ez bizony embertelen dolog. Két megmérettetéssel a hátam mögött, vizsgák tömkelegével még előttem készülök most pihenőre térni. Nagyon nehéz időszak előtt állok. És realista lévén, nem sok jóval biztatom saját magam. Hogy elmúlik ez az embert próbáló 3 hét? Biztos. De az a kérdés, hogy tekintek majd vissza ezekre a hetekre. Nem csekély különbség van a győzelem érzete, és a vesztes meghunyászkodása között.

Nem tudom, mikor jelentkezek megint. Ha nem férne be a reggeltől estig való tanulási programomba egy kis írás, akkor majd szesszió után számolok be újból az élményeimről. Bárcsak lennének 27-28 órás napok...