Ma este Mocsolyán voltam Dorival és Sándorral. Vagány este volt, és a vacsora is családi hangulatban telt el. Mikor hazajöttem, az asztalomon egy kis papírfecni fogadott, rajta egy megpucolt mandarinnal és ezzel a kis verssel:
"Eme édes mandarin
Órák óta csak rád vár!
Jól teszed, ha megeszed,
Különben hamar elvesztheted.
Finom édes, ízes,
A legjobb innen.
Jó étvágyat,
Hanna"
Gondolom magamban: „Hát nem ara… mi a szösz??!”
Pfúj, blöe… Meg volt tömve sóval.
Vajon ez reváns akart lenni amiatt, hogy befújtam zeneórája előtt jó erős férfi párfümmel? Rejtély…
Hamar megtanulta a kiscsaj tőlem azt az elvet, hogy ha megdobnak kővel, dobj vissza egy hegyet…
Kristálytisztává vált előttem. A huncutságot mától H-A-N-N-Á-nak betűzzük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése