2010. július 5., hétfő

Lassan már a célegyenesben

Kb. olyan hangulatom van, mint amilyen idő van most kint. Erős napsütés melegén visszhangzik át a dörgés csattogása. A Nap mégis akadálytalanul küldi sugarait ránk, miközben a vihart jelző robaj egyre közelebbről hallatszik. Nem tudod, melyik fog végül felülkerekedni a másikon, de bármi is lesz, csak jó kerekedik belőle: vagy megszárad végre a három napja kiterített szőnyeg, vagy pedig az eső becsempész még egy kis édességet az ősszel érő szőlőbe.
Kb. ilyen érzelmek kavarognak bennem, és még én sem tudom, mi vár rám az elkövetkező napokban. Izgulok, mert ma életem első munkaszerződését írtam alá, ugyanakkor félek is, ami szerintem teljesen érthető, hisz először járok élesben ilyen területen. Ahogy szerepelek ezen a munkahelyen, befolyással lehet a jövőmre.
Úgy volt egész ma délig, hogy szerdán kezdem a nyolcórázást, de végül eltűnt egy papír, egy másik meg nem lett aláírva, úgyhogy lehet ez tolódik csütörtökig. De nem biztos.
Hallottam még sokszor mostanában a referenciákról. Erről egyből Garfield jutott eszembe:
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Opera, the fastest and most secure web browser