Azt, hogy egy adott pillanatban miképp érzem magam, legtöbbször három nagy faktor határozza meg. Az első a fizikai állapotom faktora lenne. Ez, amikor mélybe zuhan, általában magával rántja a többit is, azaz a lelki, és pénzügyi jelzőimet. (Halálközeli állapotban senki sem költi el boldogan az utolsó két lejét gyógyszerekre) Sajnos legtöbbször az utóbbi kettő van mélyen, és azt próbálom egyensúlyozni az egészségemmel.
És most következzen egy gyors keresztmetszet jelenlegi helyzetemről, hátha segít tisztázni magamban pár dolgot, amit pár napja én sem tudok hova tenni.
Figyelmeztetés: negatív hangvételű a bejegyzés folytatása. Ne olvasd, ha nem érdekel.
Legegyszerűbb azt meghatározni, hogy pénzügyileg merre is tartok. Nos, ez az érték is csak egy siralmastól katasztrofálisig terjedő skálán mérhető. Eszembe nem jutna panaszkodni, csak leírom, hogy ez van. Mindenem romlik-kopik, és én nem listát, hanem fontossági sorrendet kell összeállítsak azokból a dolgokból, amikre szükségem van. Fogorvosom székébe nem a fájdalomtól, hanem a munkadíjtól rettegve ültem be. Nem emlékszem, hogy pl. öt éve lettek volna olyan problémáink itthon, hogy a számvetésnél nem üti a széle a hosszát. Ezek szerint az a fényes jövő, amit a 2010-es évben láttam magamnak x évvel ezelőtt, nem is annyira fényes, sőt az az állapotom válik vágyálommá, amelyben akkor voltam, amikor arról álmodoztam, hogy milyen jó lesz nekem 2010-ben.
Komolyan gondolkodtam arról, hogy befagyasszam tanulmányaimat, és dolgozzak egy évet, könnyebbítendő családra gyakorolt terhemet. Persze apum azonnali válasza erre az volt, hogy ezt rögtön verjem ki a fejemből. Ennek ellenére még kísért a gondolat…
Hogy állok egészségileg? Bár utóbbi időben gyakran betegeskedtem, és így összedőlt bennem az az elképzelés, hogy erős immunrendszerem van, kezdek magamhoz térni. Jó végre érezni illatokat és ízeket. Már gyógyszereket sem szedek legutóbbi meghűlésem miatt. Remélem, hogy nem fogok egyhamar újból ágynak esni.
És most következik a neheze, mikor azt kellene leírjam, lelkileg hogy állok. Kimerülve, egyedül, ingerülten, tanácstalanul, láthatatlanul. Kimerülten, mert túl hosszúnak tűnt nekem ez a hét. Kedd kivételével minden este gyüliben voltam, ilyen-olyan programokon. Már sok. Túl soknak érzem.
Miért egyedül? Kapcsolataimba beütött a hidegfront. És ehhez nem fér kétség, hisz akaratlanul is tapasztalnom kell. Kivel? Miért? Egy szebb jövő reményében ezt most nem részletezném.
Hogy kelleténél ingerültebb vagyok, onnan jöttem rá, hogy a Plus parkolóőrével kezdtem szájkaratéba, amikor szerinte nem jó helyre parkoltam. Utólag döbbentem rá, hogy ez még tőlem is nívón aluli volt. Nem azért, mert kinyilvánítottam véleményem, hanem hogy egy parkolóőrnek. Lehet, hogy legközelebb hagyom, hogy nyugodtan végezze a világ legfontosabb munkájának hitt feladatát.
Akkor érzem elememben magam, mikor irányításom alatt tudom a dolgokat. Nyugodtságot ad, mikor nem kell félni a váratlantól, nem a holnapi naptól izgulva hajtom párnára fejem. De most úgy látom, hogy az események irányítanak engem. Ilyenkor vagyok tanácstalan, mert nem tudom, mi következik. Visz a hullám, elveszettnek érzem magam. Találok valaha egy egyszínű embert a sok két, három és többszínű ember között?
Erősen próbálok valami jót kihozni a fizikai/lelki/pénzügyi állapotomból. De sehogy sem sikerül, túl sűrű a köd még, hogy megláthassam a fényt, ami irányíthatná utamat.
Így állok most. Vasárnap utazok vissza Kolozsvárra. Várom már. Várom már?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése