Hihetetlen cselekvésvágy kerített hatalmába nemrég. Változtatni akarok magamon. Kevesebb görcsölés, kevesebb stressz, kevesebb felelősség kell az életembe. A barlang pedig, amiben most élek, csak ezeket tudja nyújtani nekem. Hogy valami történjen is, úgy vettem észre, ki kell törjek a komfortzónámból és végre azt az életet éljem, amelyik nekem tetszik, nem pedig azt, amit más szeretné, hogy éljek.
Tegnap este úgy éreztem, hogy szinte kattog az agyam. Fel akarok kerülni végre a helyzetem magaslatára. Tudom, hogy minél fentebb kerülök, annál tovább fog tartani a zuhanás, de ez az a kockázat, amit vállalni akarok.
Jelen pillanatban az A tervem az, hogy elutazzak a közeljövőben Szentgyörgyre. B tervem pedig, hogy az A-ra kivitelezési módot találjak.
Tegnap végre eljutottam a Botanikus kertbe. Amióta egyetemen vagyok, még nem került sor erre, de tegnap rászántam magam, hogy elmenjek. Utólag tudtam meg, hogy az egyetemistáknak ingyenes a belépő, de az az 5 lej, amit kiadtam, nem volt sok pénz arra a pár óra kikapcsolódásra, amit ott töltöttem.
Holnap lesz az e félévi első vizsgám. Tudásomtól már csak a felkészüléshez való türelmem kevesebb, úgyhogy majd meglátom, mi lesz az eredménye a kötöttségszaggató, felelősséghárító felindulásaimnak.
"A tűzből nem a füstre, a lángra emlékezünk." Mi ez a sok füst az életemben? Elmúlik, tudom, de épp most kegyetlenül fojtogat.
en felmutattam az ellenorzom, megsem volt ingyenes a botanikus kert :P
VálaszTörlés