Forró teát szürcsölgetek. Erős szédülés közepette próbálom megtartani magam a széken. Már elmúlt a lázam és a hányingerem, de a három pirítós, amit valahogy sikerült magamba erőltetnem, hatalmas terhet jelent a gyomromnak. Mintha bevágtam volna egy fél disznót, olyan érzésem van.
Azt hiszem, egy vírussal való harcot vesztettem el csütörtök este. Gyalázatosan érzem magam azóta. Egész nap ágyban ültem, aludtam, és mégis, mikor felkeltem pár órára, vagy lementem teát vásárolni, háromnapnyi fáradtság telepedett rám újból.
Már csak az a kérdés, hogy merjek-e belevágni a bukaresti útba? Körülbelül 10 óra vonatozásról van szó (csak menet), utána meg teljes napos programokról.
Ha holnapra jobban leszek, akkor vállalom. Ha nem, akkor maradok itthon nagymama stílusban tovább jajgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése