2010. március 13., szombat

"Az élet vonzza az életet..."

Újabb könyv került fel az általam kiolvasottak listájára. Sajnos ezt a listát csak gondolatban vezetem, de attól függetlenül jó érzés új elemekkel bővíteni.
Paulo Coelho Az alkimista könyvéről van szó. Kicsit ódzkodok a kortárs írók műveitől, de a héten mégis rászántam magam, és nekiláttam az említett könyvnek.
A könyv bemutatója összefoglalja a tartalmát, de nem tudja előrejelezni annak a világnak a lüktetését, amibe akkor cseppen az olvasó, mikor nekilát Santiago pásztorfiúból a Világ Nyelvét értő ifjúvá válásának tapasztalatszerző útját végigkövetni:

"Az alkimista Coelho fő művének számít. Santiagonak, az andalúz pásztorfiúnak meseelemekkel átszőtt kalandtörténetét a kritikusok Saint-Exupéry Kis hercegéhez szokták hasonlítani. Santiago, miután kétszer látja azt az álmot, hogy valahol a piramisok lábánál elásott kincs várja, elindul megkeresni azt. Végigzarándokol Afrika északi, sivatagos részén, szokatlan élményekkel töltekezik, számos különös figurával találkozik, köztük az alkimistával, akitől megtanulja, hogy mindig hallgasson a szívére, vegye észre a sorsára utaló jeleket, és igyekezzék beteljesíteni álmait. A filozofikus mese lelki balzsamként hatott azokra a tízmilliókra, akik már eddig elolvasták Coelho alapművét."

Van, aki sekélyesnek tartja ezt a művet. Van, aki nem. Nekem tetszett, mert a beleszőtt misztikus elemek segítettek azonosulni a főhőssel. Nem mindennapi, konkrét esetek vannak leírva, hanem elvont, meseszerű történésekkel szembesül a kulcsfigura, és így könnyebb volt számomra ráismerni a saját problémáimra, amivel naponta találkozok.

„Minden keresés a Kezdő Szerencséjével indul. És mindig a Hódító próbatételével végződik.” Tapasztaltam már én is, hogy belekezdtem valamibe, és eleinte minden jól ment. Ez még nem jelent semmit, hisz nem az a hős, aki a tűzszünet alatt tudja végezni feladatát, hanem az, aki háború alatt is el tudja látni kötelességét. Győztes vitézzé csak az válik, aki kiállja a próbatételt.
Több minden eszembe jutott, amibe az utóbbi időben belevágtam. Például az ifiben való szervezkedésbe. Kezdők szerencséjével könnyedén vettem az első akadályokat. De hogy vizsgázok, amikor majd elhatározásomnak egy igazi próbatételével szembesülök?

Itt egy másik idézet, ami alátámasztja a könyv lelki balzsam-jellegét:
„Ha az ember igazán akar valamit, az egész Mindenség összefog, hogy képes legyen az álmát valóra váltani...”

„Mivelhogy a jövő Istené, csak rendkívüli körülmények között szokta felfedni. És hogyan vagyok képes megfejteni a jövőt? A jelen jeleinek alapján. A titok a jelenben rejtőzik; ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik jobb lesz. Felejtsd el a jövőt, s éljed életed minden napját a Törvény tanítása szerint, és abban a hitben, hogy Isten gondoskodik gyermekeiről. Minden nap magában hordozza az Örökkévalóságot.”

Miért kíváncsi az ember a jövőre? Hisz ha sikerül a jövőbe lásson és jó vár rá, akkor beteljesülésekor az már nem fog a kellemes meglepetés erejével bírni. Ha pedig rosszal kell majd szembesüljön, akkor miért kellene idejekorán elkezdeni a szenvedést?

Coelho egyik inspirációjaként szolgáló költő, Rumi egyik verse is idekívánkozik:

„I searched for God among the Christians and on the Cross and therein I found Him not.
I went into the ancient temples of idolatry; no trace of Him was there.
I entered the mountain cave of Hira and then went very far but God I found not.
Then I directed my search to the Kaaba, the resort of old and young; God was not there.
Finally, I looked into my own heart and there I saw Him; He was nowhere else.”

Isten mesteri tervében mindenkinek fontos szerepe van. Hogy sikerül-e ezt felismerni? Az csak attól függ, hogy le tudjuk-e győzni a kudarctól való félelmünket. Borzasztó érzés saját játszmánkból vesztesként kikerülni. Ez viszont nem kell eltántorítson munkánk végzésétől.

Nekem mi jelenti a kincset, aminek felkutatásáért fel kell kerekedjek, legyőzve az ismeretlentől való félelmemet, amiért kell harcoljak és ami utáni vágyakozásom nap mint nap erőt ad élni?

Ne álmodd az életet! Éld az álmod!

1 megjegyzés:

  1. Az én preferált könyveim listáját is duzzasztja ez a mű. Tanulságos, és megszívlelendő. Megtanulni meglátni mi a mi elhívásunk, mi az érték meg mi a kirakat... Nem semmi. Ajánlom a többi Coelho könyvet is elolvasásra. Mindenik nagyon ott van a toppon:D (már amelyeket én már elolvastam)

    VálaszTörlés

Opera, the fastest and most secure web browser