Csak beteg ne legyen az ember. Mert akkor nagyon meg kell bánnia, hogy ilyen luxust meg merészelt engedni magának. És mikor már azt hinné, hogy az aktuális nyavalyájától okozott fájdalomtól nagyobbal már nem fog találkozni, akkor következik a szíven döfés a valóságra való ráismeréstől, hogy épp azok, akiktől az élete megmentését várná el az ember, az orvosoktól, le sem sz*rják, hogy mi történik a beteggel.
Történt ugyanis, hogy anyum ma rosszul lett, és a kórház (melynek szolgálatára amúgy fél életét szenteli) sürgősségi osztályának munkatársaihoz apellált segítségért. Amilyen ellátást viszont ott kapott, azt én is meg tudtam volna adni neki. Telefonon. Kolozsvárról.
Nem elég, hogy betegségével is kellett küzdjön, még az ügyeletes „orvos” ordítását is kénytelen volt elviselje, amiért mert segítséget kérni egy másik orvostól, aki adott neki valami gyógyszert, és nem küldte el a háziorvoshoz félholtan, mint az előbbi.
Csak annyit nem tudok felfogni ezzel a korlátolt fejemmel, hogy ha a tisztelt doktor úr számára annyira terhesnek találtatik elvégezni a feladatát, akkor miért nem költözik ki például a tajgára, hogy füvet számoljon? Nincs türelme emberekkel foglalkozni? A tehenekkel fele annyi problémája sem lenne, és azok a jószágok még csak nem is panaszkodnak. Ja, hogy ők nem tudják megnyálazni a pénzes borítékot, hogy aztán az orvos zsebébe dugják… De most nem a motivációról van szó.
Bízok a mennyei igazságszolgáltatásban. De az biztos, hogy annyi mindent kitaláltam ma, hogy azonnal tudnék ötletet adni a Fennvalónak, ha esetleg tanácsért fordulna hozzám, hogy mivel büntesse meg az említett orvost.
Erről nem tudok többet mondani. Kérem kapcsolja ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése