Egy nap csak úgy kerek, ha a testi kimerülést a szellemi kifáradás ellensúlyozza. Az előbbit az este 8-ig tartó szeminárium-sorozatom szavatolta, míg az utóbbi csak most kezdődött el, a ma esti beszámolóm megírásával.
A napot - a reggeli felkelést övező szokásos - szenvedéssel kezdtem. Az a tudat sem olajozta kedélyállapotom rozsdás fogaskerekeit, hogy este későig fogom életem értékes perceit az egyetem hideg falai között tölteni.
Készülődésemet még nehézkesebbé tette, hogy az ablakon kinézve nem szép idő tárult elém. Olyan semmilyen idő, amikor nem tudod, hogy eső előtti borús felhők gyülekeznek az égen, vagy csak a Nap vonja meg önzőn az életet adó, testet-lelket melengető sugarait. Ilyenkor van az, hogy az ember az elkövetkezendő nehéz időkre gondolva dupla alapossággal súrolja meg a hátát a reggeli zuhanyzás alatt, és mintha alkalom fogmosásra soha többé nem lenne, olyan nagy elhatározással markolja meg a fogkefe szárát, méltóságteljes felelősségtudattal gondoskodva szájának higiéniájáról. Több módját az időhúzásnak nem találtam. Minden lehetséges verzióját az óráról való lógásnak feltérképezve fogyasztottam el a soványka reggelimet, és mikor már a harmadik igazítás ellenére is tökéletesen állt rajtam a felsőm, miután a nadrágomat a negyedik, rajtaütésszerű ellenőrzés alkalmával sem kellett felhajtani még jobban, rájöttem, hogy nincs más hátra, mint kilépni a csendes kis fészekből a zsivajgó, a felszínen mozgalmas életet mutató Kolozsvár lakosainak forgatagába.
Miért, és hova rohan mindenki? Miért nem tudok egy semmibe sem kerülő mosolyt küldeni az oly sokat megélt, görnyedt öreg néni felé, aki ártatlanul mesterkélt ízléssel összekötözött virágcsokor árával próbálja kiegészíteni semmire sem elég nyugdíját? Az a felismerés hasított belém, hogy nem én kések, hanem a világ nagyon siet…
Paradox módon a város idegtépő zaja ellen a fülhallgatóm hallást károsító zenéjével védekezek. Az általam kedvelt dallamokkal próbálok magam köré védőburkot húzni. A nap minden pillanatában próbálják megerőszakolni érzékszerveinket reklám esetén a pénzre éhes emberek, vagy vadparaszti jellemüket hősiesen hirdető, lelkileg sivár egyedei fajunknak, akik egészséges emberi lélekre sorvasztó hatással bíró zenét bömböltetnek minden büszkeségüket megtestesítő autójukból.
Ma született meg az a nemes elhatározásom, hogy többet angolórára én nem megyek. Kedves vörös hajú tanárnőnk szőke agyának fondorlatos gondolatainak kigöbözésére képes ember szerintem még nem született meg ezen a földön. Egyre rohamosabb mértékben őszülő hajszálaimnak számát nem szeretném szánt szándékkal szaporítani, ezért csak a vizsgán fog engem viszont látni a tanárnő.
Az emberpróbáló angolórát minden önértékelésemet porba tipró büntetőjog szeminárium követte. Muszáj odarakjam magam tanulni…
Nem volt erős az elhatározás bennem arra nézve, hogy most hétvégén hazamenjek, de a mai nap után biztos, hogy Kolozsváron maradok tanulni. Remélem, hogy összejön.
Társadalmi vonulata a mai szemináriumoknak nem hagyott maga után kívánni valót, hisz T. mellett ültem végig, ami biztosította, hogy jól érezzem magam.
De akármilyen jól is éreztem magam ebből a szemszögből nézve, mégis jó volt végre felállni a kényelmetlen padról, avval a tudattal, hogy legközelebb már csak a szobám székére fogok leülni.
És sikerült. Itt ültem végig, míg megírtam ezt a beszámolót a mai napomról. A múltról többet ma már nem írok, hisz az már csak olyan, mint a híd alatt elfolyt víz, a jövőről meg írni értelmetlenség, megvárom, míg az is múlt lesz, és írhatok róla. Tehát holnap este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése