Itthon vagyok. Majdnem egy hónap után újból élvezhetem kis szülővárosom fülledt egyhangúságát. Azt az egyhangúságot, amit a belső unalom szépen kipakol a mellettünk elsétáló emberek, vagy nyugodt meditációjából pimasz vásárlók által felzavart elárusítónők arcára. Ami ezen állapotnál is szomorúbb, az az, hogy ebből még csak változni sem akarunk. Miért vennénk például a fáradtságot, hogy az asztenoszféra mélységéig lenyúló gödröket betömjük Szatmár utcáin, ha az autónk alváza kedvenc dalunk ütemére verődik az aszfalthoz óra ketyegésének gyakoriságával? Ezen magvas gondolatok nem most hagyták el agyam szülőszobáját, csupán felelevenedtek bennem, midőn hazafelé utazásom alatt legfőbb tevékenységemmé az vált, hogy a cigarettafüstjét a sofőr bácsinak ki próbáljam köhögni a nikotintól bántalmazott tüdőmből.
Hasonlítsuk össze Szatmárt mondjuk Kolozsvárral. Na az igen... Ott már van élet. Friss eseményt hozok fel példaként, hogy ezen állításomat bizonyítsam is. A kincses városnak román lakossága tegnap összeszorult gyomorral készült a főtér egy részének megnyitására. Erre válaszul hatalmas csinnadrattával mozgósították erőiket a különböző magyar nacionalista szervezetek, hogy ezen ünnepélyt rögtön bojkottálják. Így tetszik nekem, ha van mozgás egy közösségben.
Heves vitázásba is merültem egyik csoporttársammal ezen a témán, de nem sikerült szegletre jussunk úgy bő háromnegyed óra után sem, hogy jó-e ez a hőbörgés, vagy inkább csak több rosszat csinál. Mindketten megalapozott érveket hoztunk fel nézetünk igazolására, úgyhogy nem sikerült pontot tegyünk annak a hosszú mondatnak a végére.
Ma este elhatároztam, hogy én is részt veszek a holnapi zilahi imaéjszakán. Sokszor úgy érzem, hogy akár egy hangtalan Istenhez kiáltás után is már tapasztalhatom az ő segítségét. Ezért döntöttem úgy, hogy el szeretnék tölteni egy ilyen nem mindennapi estét Isten jelenlétében.
Jaj de jó itthon nekem! Kolozsváron úr vagyok. Saját magam ura. És rá kellett jönnöm, hogy sokszor rossz uralkodó vagyok. Itthon viszont megint én lehetek a kicsi fiú. És néha ez nagyon jól esik. Így még arról is elfelejtkezem, hogy a kolozsvári tömbházunk ügyintézője hozzánk jött reklamálni zajolásra hivatkozva, annak ellenére, hogy mi nem tudunk meglenni a lakásban napközben a felettünk lakó szomszéd arcátlanul hangos zenéje miatt. Türelmes lakótársainkkal a legmegfelelőbb alkalmat keressük meggyőzőerőnk hatékonyságát tökéletesítve, szavaink kardjának élét fenve, arra, hogy szembesítsük az adminisztrátort a zord valósággal. Fejleményekről majd beszámolok.
Mai írásomat egy érdekes idézettel zárom.
„Ha egy olyan embert látsz, akinek feltűnően sok jámborság van a kirakatában, akkor biztos lehetsz afelől, hogy annak kevés van belőle raktáron.” (C.H. Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése