Elmúlás

Hihetetlen, mennyire foglalkoztat manapság a halál. Családomban vagy ismeretségi körömben bekövetkezett elmúlás váltotta volna ki ezt belőlem? Nem tudom. De azt meg sem próbálom tagadni magam előtt, hogy mennyire nyomaszt ez a téma.

Nem félek a haláltól. A meghalás módjától viszont annál inkább. Annyi megalázó módja van a túlvilágra való költözésnek, én mégis talán a fulladástól félek a legjobban. Szerintem azért, mert nem tudok úszni, úgyhogy a lehetőség adja magát, amikor térdtől fentebb érő vízben járok.

Ejj, de felszínen szántó ez a témaboncolgatásom... Nem éjfél előtt fél órával kellett volna nekiülnöm...

Na de a lényeg.

Nagybátyám temetési istentiszteletén hallottam egy verset, amit feltétlenül el akarok raktározni magamnak is.

Csiha Kálmán - Nem érdemes

...és elmegyünk.
Úgy elmegyünk, hogy nyomunk sem marad.
 – Hulló levél az őszi fák alatt –
Mind elmegyünk.

Emlékezni fognak még reánk
A gyermekek és megnőtt unokák
S a dédunokák talán…
– kialvó fény a Nagy Ekrán falán,
Mind elmegyünk.

És mindent itt hagyunk,
Mert por és hamu és vándorok vagyunk.
A bűnt, a vágyat, gyalázott életet,
A bánatot bűneink felett,
A fájdalmat, keserves harcokat,
Az otthonunkat, könnyes arcokat,
Mi mindent itt hagyunk,
Mert por és hamu és vándorok vagyunk.

És mind továbbmegyünk,
Mert élet, fény és szent csodák leszünk
Ha itt már az Istené vagyunk.

– Vagy leszünk átok, kívül való sötét,
s megtöltjük majd az elveszés ölét
s nem lesz segítség: – mindent itt hagyunk,
mert por és hamu és vándorok vagyunk,
és önmagunkat visszük csak tovább
és önmagunkkal mi mind elveszünk,
és szent fény helyett sötétség leszünk,
ha önmagunkat vittük csak tovább.

Nem érdemes itt egymást bántani,
eltékozolni szent csodák sorát,
sárba taposni égi fényeket,
mikor élni a Fényben is lehet,
s lehet úgy menni, hogy hazamegyünk.

Ujvarosi szolgalatunk

Korulbelul egy honapja mar tudtam arrol, hogy ma ki kell menjen az ifi Ujvarosba, hogy ott az imahazban szolgaljunk enekekkel, bizonysagtevesekkel. Sikerult is egy eleg nepes csapatot osszeszedni: 26-an mentunk az ifibol.

Izgultam nagyon, hogy minden jol menjen, de vegul feleslegesnek bizonyult az aggodalmam. A fiatalok buzgon vallast tettek az eletuk valtozasarol, es az enekek is eleg jol mentek.
Utolag tudtam meg, hogy az ottani testverek meglepodtek, milyen sokan mentunk. Arra szamitottak, hogy lesz vagy 10-15 fiatal, hat ennyinek valo sutit csomagoltak csak oda. Jol nem laktunk, de a kedvesseguk mindenkepp jol esett.

Jovo szerdan Teremre is megyunk 2 autoval. Remelem az az alkalom is aldasos lesz.

Ujitasok

Egyik legnagyobb, hogy a tavalyi ev derekan hazakoltoztem Kolozsvarrol. A minap, ahogy az ev vegen atfutottam a hataridonaplomat, megpillantottam azt a kis rajzocskat, amit e melle a sor melle biggyesztrettem "Hazakoltoztem Kolozsvarrol". Egy szomoru emotikon jelzi azt, ami ennyi ido utan is felmerul bennem. Szerettem a kincses varost. Lesz ez meg tema szamomra? Biztos...

Azota tortent meg, hogy lecsereltem a sokat megelt Samsung Montemat egy tudasban joval felette allo telora, egy Galaxy S Advance-ra, ezt a bejegyzest pedig egy tablageprol potyogom mar.

Az ido teleset pedig a hazunkban levo berendezesek, vezetekek is megerzik. Oktober vegen ugyanis egy csotores miatt a furdot, nappalit, konyhat es kamarat fel kellett torni. Rengeteg munka utan vegre uj furdonk van, anyanak is lekerult a kezerol a gipsz.

Ezek az esemenyek kozott persze sok kisebb tortenes fuszerezte a mindennapjainkat, amirol talan nemsokara megint irok.

OCD?

Check! :(

Másik terv, hogy felrázom hamvaiból ezt a blogot. Ez még nem 'Check'...

Ennyit az álmaimról

Egészen elképesztően működik az éjszakai életem... Megint nagyon későn (vagy inkább korán?) feküdtem le, és a pórusaimból sistergő koffein bőszen lengette a függönyt, de mégis sikerült elaludnom. Még csak meg sem ébredtem arra, hogy le vagyok fagyva, mint tegnap előtt éjjel, mikor is lerúgtam magamról a takarót. Nem is a felettem lakó szomszéd már hagyományszámba vehető hajnali fűtőtest-kopácsolása rántott vissza az éberségbe.

Most csak nemes egyszerűséggel valamitől megrettentem. Soha nem tapasztalt frissességgel fetrengtem az ágyban, mintha nem vagy csak 3-4 órás alváson lettem volna túl... Pontosan nem tudnám megmondani, hány óra volt, mert a rádiós órám előtt van felállítva a szárító, tele frissen mosott ruhákkal, s a máskor szinte egész szobát bevilágító piros fény útjába most a félig száradt, öblítőtől illatozó paplanhuzat tespedt.

Pár perc után felültem az ágyban, mert már elkezdtem unatkozni a sötétben. Búsan elméláztam azon az álmon, ami annyira megijesztett. Tisztán emlékszem, hogy valami nagyon abszurd volt. Azt is elhatároztam, hogy reggel megírom ide. A agyamból kipattanó ezen ötlet miatt mosolyogva visszasüppentem a párnámra, és nem sokkal azután el is aludtam. Ma reggel viszont mintha nem csak az alvást, hanem az éjszakai emlékemet is elkergette volna az ébresztőórám, fogalmam sincs már, mi foglalkoztatott annyira az éjszaka.

Ehh, máskor lejegyzem még frissen-melegen...

Még ilyet...

Mint egy mostoha gyermeket, magára hagytam ezt a blogot. Hogy az előbb mégis publikáltam egy írást, észrevettem, hogy teljesen megváltozott a kezelőfelülete a Blogger-nek/nak. Jobbra-balra klikkelés után a Statisztika fülre jutottam. Jól kigondolt, átlátható rendszer lett felépítve, amivel nyomon lehet követni egy oldal látogatottságát országra, nyelvre, operációs rendszerre, böngészőre stb. lebontva.

Ami viszont meglepett, hogy pl. ma is volt 21 látogatóm... Még ilyet :)) Volt, hogy két hónapig magam sem nyitottam meg az oldalam, miközben Dániából, Brazíliából (!), Szlovákiából és Egyesül államokból tévedtek valahogy a blogomba. Az egy dolog, hogy véletlenül valaki rámkattint, de pl. kedves Brazíliai (pontosabban Rio Grande do Sul-i) látogatóim mit tudnak majdnem 6 percig nézegetni egy teljesen magyar blogon, jó tömény rejtély marad számomra :))

A szép valóság csak egy csúnya hazugság

Kisebb (hehe) szünet után újból megnyitottam a blogomat. Aztán jót kacagtam az utolsó bejegyzésem dátumán...

Határában sem voltam még akkor a felismerés árnyas mezejének, amin a jelenem lassan, a kilátástalanság mollos akkordjait dúdolva átküzdötte magát a múlt kérges földrétegén, és azon kirügyezett.

A cím ellentéte is igaz abban a formában, hogy a csúnya valóság az, hogy a szép hazugságok gondolatainkba beivódnak, gyökerei mintegy összefogják tetteink logikai szakadásait, racionalizálva a külső szemlélőt legjobb esetben is szó nélkül hagyó, hajmeresztő lépéseinket. Ami szomorúbb, hogy nem szükséges konkrét példával alátámasztani ezt a nem is annyira saját elméletemet, hisz ezt a múltra vonatkoztatva, vagy 10 év múlva visszaolvasva is aktuális lesz. Dr. House egyik híres kijelentése jut eszembe, mely így szól: „Mindenki hazudik.” Aktív, vagy passzív módon, de minden ember tökélyre fejlesztette ezt a képességét.

Kávéfüggő lettem. Az egyszeri shot-om egy dupla adag. Ebből naponta van, hogy négyet is magamba öntök. Egyszerűen nem tudok ellenállni a csábító illatának, még akkor sem, ha sejtjeim heves reszketéssel tiltakoznak is ellene alkalomadtán. Meg lehet az is játszik egy kis szerepet e függőségem kialakulásában, hogy ha nem kávézok be, rögtön testen kívüli élményeim vannak, zuhanok is az alvásba.

Az egyetemre talicskaszámra hordom a pénzt. Könyvekre, vizsgákra, terembérre, stb. Hihetetlenül megterhelő kiadni annyi pénzt. Azt viszont meg sem próbálom felfogni, milyen ezeket az összegeket megkeresni... Remélem lesz valamilyen haszna is ennek az áldozatnak.

Most hétvégén egy végzős liciseknek szervezett konfin vettem részt Kolozsváron. Sőt mi több, aktívan, mert segítenem kellett a szabadidős tevékenységek megszervezésében. Jól esett, hogy bevontak az itteni vezetők. Kritikus szemmel nézve természetesen volt hiányosság a saját programomban is, de összességében mindenképp pozitív véleményem van erről a találkozóról. Szatmárról is jött egy srác, akinek szállást is biztosítottam. Nem is tagadom, teljesen önző hozzáállással vettem részt a programokon, olyan szempontból, hogy elsősorban azt kerestem, hogy én érezzem jól magam. Nekem összejött, de a beszélgetés-foszlányokból, véleményekből és általános hangulatból biztosra merem venni, hogy a meghívottaknak/vendégeknek is tetszett ez a hétvége.

Holnap kezdem az utolsó szabad hetet a szesszió előtt. Előre látom, hogy egy hullámvasút-szerű élményutazás előtt állok.

Ugyancsak holnap este nálam lesz megtartva a házicsoport. Felajánlottam, s el is fogadták a csoport tagjai, hogy a szobám legyen a helyszíne a következő találkozónknak.

Ezen bejegyzés megírása közben átfutottam az eddigi agymenéseimet... Érdekes volt feleleveníteni egyes mozzanatokat, amiket talán már elfelejtettem. Már csak arra kellene rájöjjek, hogy az utóbbi időben miért van egy olyan érzésem, hogy saját életemben néha csak statiszta, vagy szerencsésebb esetben mellékszereplő vagyok. Ha ezen a területen felfedezéshez vezet a kutatásom, mindenképp megosztom azt itt.