Eddigi egyik legnagyobb hülyeséggel találkoztam ma, mikor az éhség köpenyét viselő szakács énem legyőzte a lusta énemet, és nekiláttam kaját készíteni. Milánói spagettit ebédelhettem munkám révén. De nem volt könnyű jóllakni.
Ez pedig azért, mert mikor az üzletben voltam megvásárolni a hozzávalókat, megakadt a szemem egy hatalmas nagy „Eredeti olasz tészta” feliraton. Kíváncsi voltam, milyen spagettit esznek az olaszok (és mert a legolcsóbb volt a soron), bepakoltam a kosaramba egy zacskóval.
Minden rendben ment, a szószom is jól sikerült, de mikor a kaja kipróbálásának szakaszához értem, észrevettem, hogy nehezen tudom enni az öntetes spagettit. Szerintem a spagettit csak azért találták fel, hogy szórakozni lehessen a szálak beszívásával, miközben az ide-oda csapkod, és összefröcsköli az ember szemüvegét is, ha van nekije. De attól még érdekes. Viszont nem ezzel a spagetti fajtával. Szívtam én ezt, majd befordult a számba az arcom, mégsem akart működni a csel. Rá is jöttem az okára hamar. A spagetti szálban végig van egy lyuk. Hogy annak mi az értelme, fogalmam sincs.
Végül csak jóllaktam, mert bár több időbe telt is, de behajtogattam a számba a makaróni meg a szívószál keresztezését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése