Muszáj volt behozni ezt a változást, mert ahogy a nagyok mondták, az idő mennyisége fordítottan fog arányulni a feladatok számához. Úgyhogy a közeljövőbeli programtervemben helyet kell kerítsek a majd 200 (két hét alatt hogy tudtam így lemaradni??) oldalas lemaradás bepótolására szerződésjogból, szakmai gyakorlatról a házidolgozat elkészítésére, többet most nem sorolok fel, mert elég, ha a tudatom korbácsol, nem hiányolom majd a lelkiismeretem kínzását is, ha mégsem sikerülne minden kitűzött célt teljesítenem.
Csak említés szintjén megemlékeznék október másodikáról, amikor ugyanis egy Nagyvarsányi konfin vettem részt. Szatmárról három autóval mentünk az egy napos rendezvényre, ami jól megszervezettsége révén pozitív emlékként maradt meg bennem. Nem mellesleg újból a lelkipásztor autóját kellett vezetnem. Ezért még az utazás is érdekes volt számomra.
8-án reggel pedig Szamosújvárra vonatozott egy vidám jogászcsapat, látogatóba az ország egyik legszigorúbb börtönébe. Tekintélyt parancsoló szigorúsággal a rabok felé, barátságos mosollyal csapatunk felé mutatta be a fegyházat az aligazgató. Európai szint meg kényelmet biztosító jogok ide vagy oda, frissebb az a levegő, amit én ha problémák között is, de szabadon szívok, mint a raboké. Fénykép készítésére nem volt lehetőség, pedig szépen elterveztem, hogy mindent megörökítek. Számos filteren, valamint vasajtón át kellett mennünk, de minden elektromos kütyüt már a legelső ellenőrző pontnál leadtunk. Stratégiailag egy személy elférésére tervezett folyósón lépdelve, hangosan csattanó vasajtón át, élesen csipogó mágneskapun túlsuhanva, lányok után fütyülő rabok előtt, művészeti szobán keresztül, a mosolygós eladónénitől halálfélelme felől érdeklődve, maszkos emberek mellett, tömérdek őr között jártok körbe mindazokat a helyeket, ahova látogatókat bevihettek. Utolsó állomásunk a már múzeumként szolgáló kivégzőterem, ahol a kommunizmus idején hivatalosan senkit, nem hivatalosan pedig rengeteg embert fosztottak meg az életétől.
Más pénteki program Rózsa Sándor sírjához zarándoklás, örmény templom meglátogatása, valamint közös pizzázás volt. A pizzázás alatt ért egy kisebb meglepetés, amikor szokás szerint ásványvizet rendeltem, a pincérnő meg elém rakott egy 1 literes üveget. Olyan furcsának találtam, hogy gyorsan le is fényképeztem. Említésre méltó még az az 1600-as években festett Rubens kép, amely a 300 év nyomasztó szagának és a tömjén kellemes illatának keverékével betöltött örmény templom falai között van elhelyezve. Kép lentebb.
Péntek estétől pedig vasárnap délutánig unokatestvéremnél vendégeskedtem, ahonnan Kolozsvárra visszatérve új hetet kezdhettem a rá következő hétfői napon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése