60 km, 50 perc

Ennyit voltam hajlandó szombaton rááldozni az útra, amely Nyírbátorba vezetett. Ott is a saját kategóriájában közepesnek nevezhető Sárkányfürdőbe. Persze alig nagyképűség részemről egy magyarországi fürdőt minősíteni, aki amúgy a saját országában levő strandokon nem az élményelemek által biztosított izgalmakhoz, hanem a „Vajon összeszedek valamilyen bőrbajt?”-rettegéshez szokott. Ez is olyan kategória, mint pl. ha véleményezek egy húslevest. Nem tudok húslevest főzni, de attól még megmondom, hogy jó-e, vagy rossz, miután megkóstoltam.

A határ túloldalán mintha a levegő is másabb lenne, és szépen elrendezett porták előtt suhanhat el az átutazó. Már csak ebből a látványból arra merek következtetni, hogy a legokosabb román egy kicsivel butább az átlag magyar parasztembernél.

A strand nyugodt, csendes hangulatával merően ellentétben áll a genetikailag is kamionsofőrnek tervezett nép viselkedése, amikor hangoskodásukkal, karjukra akasztott hatalmas szatyrokkal, gyönyörű, lavórnyi fonott fülékükkel rögtön tudomására juttatják a közvéleménynek, hogy ők a méltán kiérdemelt „Európa segglyuka” titulussal büszkélkedhető országból származnak.

Nincs mit tenni, az ember kell vállalja ezt az árat, hacsak nem valami bivalyfürdetőhöz hasonlítható román strandra vágyik, ahol a medence érdes alja által kb. 3 perc alatt kialakított lábsebeket majd az elkövetkező 2 hétig kenegetheti, vagy ahol a számomra idegtépő manele (úgynevezett) zenével erőszakolják meg a hallószervünket, és ahol a leghűségesebb, állandóan visszatérő törzsvendég Szemét, és kedves hitvese, Kosz.

Igen, már megint átcsúsztak honfitársaim az „elviselt” kategóriából az „irritáló”-ba. Pedig kétség nem fér hozzá, hogy az ígéretek földjén lakunk. Az autópálya is be lett ígérve. Igaz, hogy a felmérések szerint, ha ilyen eszeveszett tempóban fog folyni a munka továbbra is, akkor 70 év múlva már lesz 1000 km. autópályánk. De meg lett ígérve. És ez a buta románnak már elég.

Sosem foglalkoztatott a nemzetiségtudat, de azt nem lehet letagadni, hogy a magyar felette áll a románnak. Ezért nem is fog többé zavarni, ha még egyszer „hontalannak” csúfolják népemet. Hogy is találjunk hazára egy koszos, tolvaj, csóró, az egész világ által lenézett nép között? Sértés lenne irányomban, ha azt mondanák rólam, hogy otthonra találtam köztük…

És visszatérve a témához, az általam már többször meglátogatott strandra még vissza fogok térni, mert elnyerte tetszésemet. A csúszdát már meguntam, úgyhogy legközelebb lehet, hogy 400 forinttal olcsóbban úszok meg egy újabb 60 kilométert és 50 percet- menet-jövet 120 km-t és majdnem két órát jelentő utat.