Vége a szokásjog óráknak. Azt hittem, sosem jön el ez a pillanat, amikor már nem kell többet a kis hisztis lányként viselkedő tanár miatt idegeskednem. Az immár idült undorom e tantárgy felé ma este (szombat) csúcsosodott ki, amikor délután fél 6-tól 11-ig tartott magánál, úgymond a vizsgára készítve fel minket. Abból következtetve, ahogy most (is) viselkedett velünk, arra gyanakszom, hogy nem egy meg nem értett zsenivel volt dolgom 3 féléven keresztül, hanem csak egy kis frusztrált krapekkel, aki mindenképp szeretne emlékezetessé válni számunkra, most, hogy megszüntették a kurzusát, azaz kitették az egyetemről.
Már ennyi idő után valahogy nem voltam vevő az „én vagyok a mártír, életemet áldozom a tanításotokra” színdarabra. Csak azért a papírért vittem végig ezt a tantárgyat, amin szép nagy betűkkel írja, hogy sikeresen elvégeztem ezt a kurzust. Érdekes, ma este már meg is kaptam, annak ellenére, hogy a vizsgám csak szerdán lesz.
Értékelem a tanár bizalmát felém, ő kinézi belőlem a sikeres vizsgázásra való képességet… De ha így vesszük, akkor miért nem engedett startból lazábban minket, lehetőséget adva felkészülni a fontosabb vizsgákra?
Nem a tanulás miatt zúgolódok, csupán azt a fél napot sajnálom, amit nála kellett töltenem. De most elrakom magam holnapra. Remélem kialszom hisztimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése