Gyökeres változásokon megy át életem manapság.
Egy olyan szakaszt zártam le a héten, amit soha többé nem fogok átélni a jövőben, ugyanis hétfő este levizsgáztam angolból. Utoljára. Az angol nyelv elsajátításának folyamatát egy meredek dombon felfelé haladó autóval tudnám szemléltetni. Az egyetlen út az előre, hisz ha megáll, máris csúszik visszafelé (az agy felejt, butul). Na az én autómat a mélybe száguldástól az egyetem ideje alatt az angolul megnézett filmek mentették meg, mert az egyetemi angolórák még csak ennyit (mutató és hüvelykujjammal kb. két centit mutatok) sem tettek hozzá a liciben elért szintemhez. Attól függetlenül még szigorúan meg volt követelve bizonyos számú jelenlét, órai aktivitás, stb. Ezért hatalmas megkönnyebbülés utoljára vizsgázni ebből a felesleges tantárgyból. Jövőre már nem fogja ilyen butaság az amúgy is oly kevés időnket rabolni. Juhéé
Következő fontos esemény a bemerítésem lenne. Úgy a bizottság, mint az egész gyülekezet jónak látta, hogy hozzátartozóból újdonsült taggá váljak következő vasárnap. Egy újabb megmásznivaló létra számomra az, hogy egy ilyen nagyszámú közösség elvárásainak megfeleljek. Nyitott szemmel járok, hogy az építő kritikát el tudjam fogadni, és hogy mások fantáziálása által állított akadályokat kikerüljem.
Ma igencsak lefáradtam, mikor Júliának szánt ajándék után kajtattam az egész városban. Tudom, hogy nem létező vakondtúrásból rakok hegyet, mikor világvégét látok az ajándékvásárlásban, de számomra még mindig könnyebben járható útnak tűnik az, ha konkrétan tudom, mire van szüksége a másik személynek, nem pedig 2345 üzlet bejárása után is csak kusza gondolatokkal térni be a 2346.-ik boltba, hátha ott megtalálom a tökéletes meglepetést. Nem erősségem az ajándékvásárlás. Ezen a területen még baba vagyok. Fogat kellene már növesszek.
Jól éreztem magam a Júlia szülinapján. Szép dolog az, ha nem teljes passzivitással jutalmazzuk egy személy azon törekvését, hogy egy kellemes estét biztosítson barátaink körében.
Ennyi mára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése