Nyomott hangulatomon még
a kávé sem segít. Hozzászoktam már talán a késői órában
bevitt koffeinadaghoz? Szinte hallom a szervezetem gúnyos
kuncogását, miközben a fekete ital élénkítő hatását várom.
Mondhatni minden
szökőévben találkozunk egyszer. Na jó, nem épp ilyen szomorú a
helyzet, de tényleg ritkán sikerül összefussunk. Ma este végül
legyőztük a sorsot és beültünk egy színvonalasabb kávézóba.
Beszélgetni.
Keserédes volt az
emlékeket felidézni, miközben nagy rajongással nyalogattam a
mentás kávémat. A túl vékonyra vágott, és emiatt túl
ropogósra sikerült sültkrumpli története, s hogy ebből
következően két napig nehezen ment a beszéd, vagy a mára
legendássá vált iskolába zárás az akkor durvának hitt kihágás
miatt széles mosolyt húzott az arcunkra. Mai napig lenyűgöz a
régi leleményességünk, ahogy mindig új módszerrel tudtuk szívatni a számunkra nem
szimpatikus emberkéket.
Aztán személyesebb
témák is előkerültek. Véges volt az együtt töltött múltidő,
ezért a beszélgetés lassan átterelődött a jelenre. Valamilyen
szintű bizalom szükséges ahhoz, hogy belátást engedj valakinek a
külső imidzsed alá. A színfalak mögé szóló meghívót csak
kevés személynek osztja ki az ember. Egy erős, céltudatos és
ezzel rendkívül polarizáló személyiségű ember is sokszor
vágyik egy tiszta lappal kezdésre. Milyen jó is lenne az ennyi
tapasztalattól szilárdan tartó kézbe fogni a ceruzát és
nekilátni megrajzolni erre a tiszta lapra az élet remekművét.
Mosolyogtam. És a
legtöbbet adtam, amit adhattam: figyelmesen hallgattam. Közben
újból és újból egyik kedvenc zeneszámom dallama sejlett fel
bennem. Magyar fordítása arculköpése az eredetinek, de több,
mint amennyit most ki tudnék facsarni magamból.
Isten hozott a legnagyobb
show-ban.
A világ legnagyobb
show-jában,
amilyet még sosem
láttál.
Hadd, hogy kibontakozzon
a tündérmese.
Mi rejlik a füst és az
üveg mögött?
Kifestett arcok,
mindenki maszkot visel.
Eladod nekik a lelked?
Kint fognak hagyni a
hidegben.
Minden olyan, mint a kék
ég?
Vidámság és játék,
míg el nem buksz.
Aztán magadra maradsz,
teljesen egyedül.
Egy hullócsillagon
repülsz,
Mosollyal az arcodon,
De a ragyogás hamar
eltűnik.
S teljesen magadra
hagynak,
Majd tűnődsz, vajon
hová tűnt mindenki?
Kimerítettek,
meggyűlöltek.
Ki lesz veled, miután
kialszanak a fények?
Bezártak,
eltaszítottak,
Mosolyogni erőltetnek,
mikor szomorú szeretnél lenni.
Mindig meghajolni,
Mindig szórakoztatni a
közönséget,
Mindig új utat törni,
Mindig eljátszani a
bohócot.
Ki fog kiállni értem?
Ki fog velem maradni
Miután kialszanak a
fények?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése