Ennyi volnék?

Múlt szerdai common law vizsgám után (ami nem mellesleg 10-es lett) szépen összepakoltam magam, és hazamentem Kolozsvárról. Elegendő időnek tűnt 4 nap két vizsga között, hogy hazautazásommal megszabadítsam magam legalább a főzés terhétől. Hogy jó döntés volt-e otthon tanulni, majd a holnapi vizsga után eldől. Szokás szerint késő éjszaka hervadtam be az ágyba, viszont a betervezett kora reggeli ébredéseket nem sikerült megoldani. Pedig már nem éreztem annyira otthon magam az ágyamban. Valami megváltozott. Saját ritmusom alakult ki, ami nem egyezik az eddigi életemével. Szüleim nem tudták, hogy megyek haza. Meglepetésnek szántam, hogy beállítsak váratlanul. Sikerült meglepődnöm még nekem is, mikor a bejárati ajtót zárva találtam, úgyhogy csak úgy tudtam bemenni, hogy kinyitották az ajtót belülről.

Gondolkodtam azon, vajon miben látszik meg az, ha épp otthon tartózkodom? Esetleg miből tűnik fel valakinek is, hogy nem élek ott? A szobám nem csak akkor kaotikus, mikor benne vagyok, mert van nekem két unokahúgom, akik biztosítanának egy teljes munkaidőt egy takarítónőnek csak nálunk. Tehát ez kilőve. Több kaja fogyna? Lehet, bár az nem annyira nyilvánvaló, mint a szobám földjén heverő utazótáskám, amit már ki sem szoktam csomagolni, mikor pár napra hazaugrok. Csak egy utazótáska a földön, és egy fogkefe a fürdőben lenne az én nyomom Szatmáron? Nem tudom miért, de most ez eléggé nyomasztónak tűnik.

Csak egy utazótáska és egy fogkefe...