Lássuk csak, hogy is van ez, mielőtt teljesen elfelejtem, hogy kell csinálni. Jó kis szünetet tartottam. Bár többször nekiveselkedtem, egy-két mondatnál nem tudtam többet kifacsarni szottyadt velejéből az agyamnak. Ezért hát megtelt a szemetes piszkozatokkal, de egyetlen teljes írásra való sem jött össze.
De egy gondolatba különösen gyakran ütköztem, amint a hétköznapok eseménytelen sivatagában bandukoltam előre. Ez a gondolat pedig egy remény formáját öltötte magára bennem, hogy ha valaha is végig kell nézzem életem filmjét, akkor azt visszafelé fogják vetíteni. Miért is? Mert akkor az arról szólna, hogy rengeteg elrontott dolog, számtalan hiba, megannyi helytelen döntés jóvátételén szorgoskodom megállás nélkül, míg végül ez a munkám teljesen felemészt, elfogyaszt, összezsugorít szüleim egy gondolatává.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése